• 

 

 

Építsünk madárházat

 

 

 

Az egyes fajok térigénye eltérő, ezért a kereskedelemben kapható bármely kalitka vagy röptető nem minden madár számára felel meg. Alapszabály, hogy tájékozódjunk kedvenc madaraink igénye felől, majd készítsük elő a megfelelő kalitkát vagy rüptetőt.

A legtöbb madár a házban ugyanolyan jól érzi magát, mint a szabad ég alatt. Fontos, hogy tollas barátainknak elegendő napfényt és friss levegőt biztosítsunk.

 

Udvari röpde, madárház: Ha csak tehetjük, a kertben építsünk szabadon álló röptetőt vagy a házhoz csatlakozó madárházat. Az effajta röptető jellege és mérete csakis személyes óhajainktól és a rendelkezésre álló tér nagyságától függ.

Nagyon fontos, hogy a röpdénk három oldalát a széltől, huzattól valamiféle szilárd anyaggal határoljuk el, negyedik oldala pedig lehetőleg dél (esetleg nyugat felé) nézzen.

A röptetőbe miél keskenyebb leceket és deszkákat építsünk be, mert ezek kevésbé vetemednek vagy zsugorodnak. A volier külső részét, kis lyukú drótonattal borítsuk be. A barkácsboltokban, mezőgazdasági szaküzletekben, vaskereskedésekben különféle huzalvastagsággal és lyuktávval kapható, négyszögletes lyukú, vagy ponthegesztett dróthálók kaphaóak.

Figyeljünk arra, hogy milyen madarat szeretnénk a röpdébe tenni és ennek megfelelően válaszzuk ki a dróthálót.

Érdemes odafigyelni arra is, hogy madaraunk mennyire "rágcsálós" hisz a nagypapagájok egy fa vázas voliert esetleg heteken belül megrongálhatnak. Számukra erősebb vázat készítsünk, esetleg vasból. 

A röptető tetejét vonjuk be egy újabb réteg, az előzőnél valamivel sűrűbb drótfonattal...ez a rágcsálók és ragadozók pl macska, agoly távoltartására szolgál. A két drót között tartsunk legalább 10 cm-es távolságot. Ha a drótfonat korrózióra hajlamos alapanyagból készült, zsírtalanítsuk, majd egészségre ártalmatlan (Ólommentes), festékkel kenjük át.

A dróthálót, a kárpitosok által használt kapocsbelövővel, vagy U szeggel rögzítsük. Hogy a madarak még véletlenül se sérülhessenek meg a kiálló drótvégekben, a drótháló szélére belülről végig erősítsünk vékony lécet.

 

A fenti képen látható, hogy a röpdénk kialakításánál nagyon fontos a védőajtó kialakítása, mellyel megakadályozhatjuk, hogy madarunk megszökjön. A röpde alját célszerű a könnyű takaríthatóság miatt lebetonozni. A betonlapot, nagy nyomású vízsugárral könnyen ki tudjuk mosni. A beton, nem csak könnyen takarítható, de védi a madarakat az esetlegesen behatoló rágcsálók elől is.Érdemes kicsit lejtősen betonozni, hogy az esetlegesen befolyó esővíz ne álljon meg a röpde aljában. Ha röpdénk alját földdel szeretnénk borítani, akkor a röptető oldalait képező dróthálót legalább 40-50 cm mélyen ássuk le a talajba. A röptető aljzatára 40 cm mélyen üvegcserepet és hasonló törmelékeket ássunk el. Ha van elég keretünk rá, az aljzatot egy vékony hálóval boirítsuk le, kb a földfelszíntől 10 cm-re....ez az úgynevezett vakondháló. Így megakadájozhatjuk, hogy a vakond feltúrja a röpdénk alját, mely a madarak részéről nagy riadalmat is kiválthat.

Az egerek és patkányok elszaporodása, a röpde tisztántartásával előzhető meg. takarítsuk a röpdét legalább hetente.

 

A volier megtervezésekor elsődleges a hosszúság. Minél hosszabb röptetőt építünk, annál jobb. A szélesség és a magasság kevésbé fontos, azoban ajánlott legalább 2 m magasságúra méretezni.

 

 

Ennél magasabbröpdében ne gondolkodjunk, hiszen ha be kell fognunk a madarunkat, pl: téli szállásra helyezéskor vagy eladáskor, akkor gondban leszünk.

Ha csak egy pár madarat szeretnénk tartani és tenyészteni, akkor az 1,2x2,5x2 m nagyságú volier a legmegfelelőbb.

 

Minden röptetőnek védőházikóra van szüksége, melyet tompa fénnyel ki kell világítani, hogy a madarak éjszakai búvóhelyül, alvókuckóként használhassák, vagy kedvezőtlen időjárás esetén behúzódhassanak. A madarak többsége, a lehető legmagasabb helyen a "kakasülőn" szeret aludni, ezért a röptető ülőrúdjai a védőházikónál alacsonyabban helyezzük el.

Ha a volier elég hosszú, egy részét fedjük vízhatlan, fényáteresztő tetővel, pl műanyag hullámpalával, hogy a madarak az esőben is kint tartózkodhassanak.

 

Számos madár különösen kedveli, ha egy nyári zápor egy cseppet megnedvesíti a tollait, különösen tavasszal és nyáron, a tenyészidőszak alatt. A kotló tojók ilyenkor "szaladnak" és megfürdenek az esőben, majd még nedves tollazattal térnek vissza a fészekbe. Ez a jellegzetes viselkedés megakadályozza, hogy a tojások kiszáradjanak.

 

A röptetőt úgy tervezzük, hogy etetéskor, takarításkor, a fészkek ellenőrzésekor ne ütközzünk nehézségekbe. Remek találmány pl: a kihúzható etet és itatótálca. Ezek számára olyan helyet válasszunk, mely a tenyészidőszakban nem zavarja a madarakat.

A röptető egyik sarkába vethetünk néhány magot. A friss zöld hajtásokat a legtöbb madár ugyanis szívesen fogyasztja.

 

Röpde növényei: A nagyobb röpdéket kisebb fákkal, örökzöldekkel mint pl: a bambusz, örökzöld puszpáng, galagonya, magyal, fekete bodza, tőztövis, gyöngyvessző, jázmin, boróka, piros ribiszke, fügefa ültethetjük be. Ültessünk rovarokat vonzó, virágzó bokrokat is, hogy az ízletes ízeltlábú falatok egyenesen a várakozó madaraink csőrébe repüljenek.