Tollas szépségeink
                                       " A madarászáshoz nemcsak érteni,
                                                 hanem hűnek is kell lenni "

Tolltépés

 

  

A nagypapagájoknál sajnos elég gyakran előforduló probléma a tolltépés. A vélemények megoszlanak abban a tekintetben, hogy kedvenceinknél máig nem bizonyított ok vagy okok miatt kialakuló rossz szokásról van-e szó, vagy genetikai probléma áll a háttérben.

Ha egy papagáj tépi a tollát, alapvetően azért alakulhat ki mert magányos, egyedül van, a gazdája keveset foglalkozik vele. Az utódnemzés hiánya miatt is kialakulhat ez a probléma, hisz sok esetben az ivarérett kor elérése után kezdődnek a problémák.

 

A madár eleinte a fedőtollait rágcsálja, majd folytatódik a tollgerinc megrágásával ami így az élő szövetek pusztulásával is együtt járhat. Ezután a pehelytollak következnek, majd idővel az egész pehelytollazat is eltűnhet. Súlyosabb esetben a madár áttér a nagy tollazat rágcsálására. Először az evezőtollakat, maajd a kormánytollakat is csípkedi. Az újonnan növő tollak általában már sérülten nőnek ki, így egy éven belül akár többször is lecsupaszíthatja magát a madár és egy idő után már csak a fején nőnek ki normális tollak.

 

Nagyon szélsőséges esetben előfordulhat, hogy a madár már a bőrét és izomzatát is csípkedheti, amivel akár a saját halálát is okozhatja, fertőzések, vagy súlyos vérveszteség miatt.

 

Szerencsé esetben egyes papagájok a párzási idő elmúltával ezt a rossz szokást abbahagyják, de a következő párzási időben újrakezdhetik.

A tolltépés nagyobb arányban fordul elő tojó papagájoknál. Ez a probléma a kézzel nevelt egyedeknél sokkal sűrűbben jelentkezik mint a szülők által nevelt madaraknál.

 

Külső kiváltó okai lehetnek a tolltépésnek:

-stressz,

-nem megfelelő táplálás,

-sötét, fényhiányos környezet,

- ingerszegény környezet miatti unalom,

-dohányfüst,

-a kellő mennyiségű fürdés hiánya.

 

A fő kiváltó ok a magány, a gazda (társ) távolléte, mivel sok madár, főleg a kézzel neveltek az embert tekintik párjuknak.

Ha nem tudunk elegendő időt tölteni kis kedvencünkkel, adjunk párt mellé, hogy elkerüljük a tolltépést.

Mivel a madár társas lény, egy életre választ társat magának, s a társ megoldhatja a problémát.

 

WASHINGTON ‒A fenti képen látható madár a világ talán legboldogabb kakaduja az Egyesült Államokban élő Oscar, pedig első látásra nagyon szerencsétlennek néz ki. Nem elég, hogy nőstény létére férfinevet kapott, látogatói folyton azt mondatják vele, hogy Oscar szép fiú, aminek a fele sem igaz, és még ez lenne a legkevesebb problémája. 

Egy olyan bőrbetegségben szenved, amely bőrirritációt okoz, így saját csőrével tépkedi ki a tollát, és egyre rosszabb egészségi állapotban van. Egy menhely bejáratában rémisztgeti az odalátogatókat, nem kis lelki nyomást gyakorolva rájuk, hogy minél több szerencsétlen állatot fogadjanak örökbe. 

 Oscar 13 éve teljesít szolgálatot a hallban, más madárral nem lehet öszszezárni - tudatta a Washington Post tudósítójával az állatközpont vezetője, Cherie Wachter. - De nehogy azt higgye bárki is, hogy szerencsétlennek érzi magát, sőt mindennek örül, és kifejezetten megválogatja, kivel barátkozik.

 

Van olyan madár akit nem lehet már kigyógyítani ebből a betegségből. Sokan használnak nyakgallért, különböző spray-ket, de ezzel csak fokozhatják a stresszet.

A nyakgallér rövid távon segíthet, de az eltávolítás után pszichés elváltozásokat okozhat a madárnál és újra tépkedni kezdi majd a tollait.

 

Végezetül: a papagáj alapvetően társas lény. Tartsuk házi kedvencként, de nejátékszerként, valamint lehetőleg párban! Kiváltképp a jákó papagájokat.

 (Magyar Madarász 2010/1.)

 

Asztali nézet